A kapukon kívül

Pratolini mai érzelmek iskolájának drámai válságon túljutott főszereplője párbeszédben mondja és gondolja végig gyermekkora és ifjúsága kalandos útvesztőit, szenvedélyes hévvel keresi a múltbeli események igazi arculatát, kíméletlenül őszinte önvizsgálatból akar okulni és erőt meríteni, hogy felkészüljön a felnőttek világában, az életben reá váró nehéz küzdelmekre. Az anyjával folytatott beszélgetés, a felelevenített történetek során az értelem bonckése alá veszi a maga és környezete életét. A gyermekkori élményei mellé felsorakoznak a serdülő fiú érzelmi tapasztalásai, a háború utáni Firenze képei, napjaink Olaszországának eseményei. Bruno Santini örömök, szerelmek, csalódás és lelki válságok után, ha közben meg-megtorpan is, végül a próbák súlya alatt megerősödve ismeri fel az ész, az értelem erejét, eljut a felismerésig, hogy a csalódásokon, a kiábrándultságon úrrá lehet és úrrá is kell lenni. Az emberré lett ifjú előtt, az élet szimbólumaként megnyílnak a Gali gyárkapui.