A kígyó bőre - NYOLC DIALÓGUS A LÉTRŐL

Elfelejtettünk beszélgetni. Vitáink zavarosak, túl zajosak. Folyton egymás szavába vágunk, a másikat csak azért hallgatjuk végig, hogy mondataira rávághassuk saját véleményünk csapóajtaját. Így az "Ismerd meg magad!" imperatívusza is ellehetetlenül, mert az önmegismerést csakis a világból visszatérő megértésként lehet elképzelni. Ezzel zárul a magány köre. A dialógus hagyományát az európai gondolkodástörténetben Platón teremtette meg. Az ő filozófiai művei egytől egyig beszélgetések. Ez nem véletlen, hiszen Platón szerint a gondolkodás nem más, mint a lélek önbeszélgetése. Platón abból a parmenidészi tanból indul ki, mely szerint a megismerés nem támaszkodhat kizárólag az érzékelésre. Az elmélyült, önmagába tért gondolkodásnak kell kivívnia. A dialógus résztvevői a magukban megismert világot beleszivárogtatják a beszélgetésbe, mert olyan lények ők, akik eredendően együttlétre születtek. A logosz fényénél keresik meg világuk kapcsait. A kötetben olvasható dialógusok Vasadi Péter és Végh Attila megértési kísérletei. Két költő-esszéista egymásra méri világát, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a két belső dialógustér összelobbanjon, és előálljon az a helyzet, amelyet az egyszerűség kedvéért úgy nevezünk: együttlét. Fellobban mértékre, kialszik mértékre. Szokatlan és ismerős szellemtér ez. Amíg szokatlan, addig lesz szükség ilyen kötetekre. Amíg ismerős, addig van remény.