Lepkeszárny

Állandóan varázsolt. Repülőszőnyegen utazott, vizet fakasztott a falakból, s ha akarta, fényes nappal sötétséget teremtett maga köré. De állatszámai is voltak, olyanok, amilyeneket addig még nem látott a világ. Elefánt sétált ki a cilinderéből, de előbb az üres asztalra néhány hókuszpókusz után tűzgömböt hullatott üres kabátujjából, ami ott cilinderré változott. A szemfényvesztés nagymestere volt, s mert azt akarta, hogy mindenki megértse mutatványait, hangosan mondta, mintegy folyamatában ismertette a műveletet. De nem kellett mindenhez hosszú magyarázó szöveg. Néha csak félszavakkal, tőmondatokkal jelezte azt, ami történik vagy történni fog. "Fehér egerek visznek" mondta, és sűrű fehéregér-szőnyeget varázsolt a padlóra, s azok hátán, mintha gördeszkázna, végigment, egyik faltól a másikig, s amikor elunta a jelenetet, akkor varázspálcájával az égre suhintott - "macska" - kiáltotta, s megjelent egy cirmos kandúr, s az egerek ijedten szertefutottak. Vári Attila (1946) költő, író. József Attila-díjas. Előző kötete: Idegen ég. (Összegyűjtött versek. Pallas Akadémia, Csíkszereda, 2006)