A leghosszabb út

E versek többsége előbb jelent meg idegen nyelven, mint magyarul. Varga Mátyás második magyar nyelvű kötetét a francia fordító szavaival ajánljuk olvasóink figyelmébe: "Ez a versbeszéd maga is valamiféle szüntelen mozgás részévé válik, mintha kívül kerülne a nyelv behatárolt áramlásán, és olyan mélyen gyökerezne a hallásban, hogy fel is függeszti a beszédet. Nem azt próbálja elmagyarázni, ami különös. Hiszen minden, ami létezik - és még az a parányi rész is, amit ebből (érzékeink és idegrendszerünk által) képesek vagyunk felfogni -, végtelenül különös, ha valaki még akkor is nyitva tudja tartani a szemét és értelmét, ha önnön sötétségében jár. Megmaradni éhesnek, befejezetlennek, elfogadni az emberi végességet, de mégis továbbmenni, és fáradhatatlanul kutatni, nyitottan, végtelenül nyitottan lehetőségeink határait, keresni, meddig mehetünk el az érzékelésben, a tapintásban, a gondolatban, milyen távolra és milyen közelre juthatunk általuk." (Lorand Gaspar)