Kiáltás gyakorlatiasságért a jogállami átmenetben

Az átmenet, mely váratlanul szakadt Közép- és Kelet-Európa népeire a kommunizmus összeomlása után, világtörténelmi jelentőségű. Nem egyszerűen azért, mert önmagát a világ egyhatodaként ünneplő Szovjetunió máról holnapra saját népei s évtizedekig szőnyeg alá söpört ellentmondásai martaléka lett; nem is egyszerűen azért, mert Közép-Európa modem világlátásunkat meghatározó gondolatok hajdani kohója százmilliós népességével egyszeriben kiszakadt a szatellita szürkeségből és inára az európai hagyomány sokszínűségének túlélő bizonyságaként, ugyanezért biztonsági problémaként bukkan elő. Nem egyszerűen megnyíló piacok, tőkekihelyezések, a szervezett bűnözés globalizálódása jelzi ezt a jelentőséget. Hanem mindenekelőtt az, hogy egy hatalmas rendszerváltoztató átalakulás élő laboratóriumává vált.
Ugyanis századunk pestisei közül a bolsevizmus szovjet mintája bizonyult pusztítóbbnak - nemcsak emberáldozatok számában, de a józan gazdasági értelem megingatásában, a társadalom élő szöveteinek megsemmisítésében, ellenállóképességének hihetetlen lecsökkentésében.