Szitakötő - Nemzedékünk regénye

Elgondolkodtató könyv. Jól követhetőek az események, sok minden visszaköszön olvasás közben, korunkból. A fantázia mellett nagyon sok életszerű viselkedési mód rejlik a műben. Köszönöm. További sikeres könyveket kívánok!!

Magával ragadó,letehetetlen olvasmány.Abba a korosztályba tartozom,aki gyermekként és tiniként emlékszik vissza erre az időszakra,így sok tekintetben felnyitotta a szememet a könyv,mert felnőttként már másképp értékelem az akkori emlékeket.Nagyszerű,és egyben szórakoztató olvasmány,ahogy azt már Vámostól megszokhattuk.Nem fog csalódást okozni!

Szerintem az utóbbi egy évben általam olvasott legjobb könyv Vámos Miklós Szitakötő című könyve. Mivel ahhoz a korosztályhoz tartozom, akikről a könyv szól, engem mélyen megérintett a könyv szereplői által megélt események sorozata, szinte beleképzeltem magam egyik-másik szereplő sorsába , akár velem is megtörténhetett volna mindaz, ami a könyvben szinte életszerűen , Vámos Miklóstól megszokott igencsak élvezetes stílusban van leírva. Szerintem az utóbbi egy év legjobb könyve, amit magyar író írt. Már nagyon várom Vámos Miklós következő könyvét, remélve, hogy nem kell rá éveket várni. Üdvözlettel: Gaál Imréné egy 62 éves könyvszerető-olvasó

Első Vámos Miklós könyvem. Az első fejezeteknél letettem, és vagy 1 hónap múlva szántam rá magamat, hogy tovább folytassam az olvasást, nem tetszett. Majd elkapott valami, és két nap alatt elolvastam. Végül megfogott a stílusa, ahogy az ajánlóban is írta, nevetve, sírva olvastam, annyira érzi az ember, hogy ez igaz, ilyenek az egy emberöltők. A barátságuk manapság már hihetetlen, de én hiszek benne. A rendszerek váltakozása pedig csak asszisztált ehhez, nem ezt éreztem a fő motívumnak. Persze, értem én, a szüleim nemzedékéről van szó, én pedig, az Ő gyermekük, aki már kezet mosat a gyermekével egy jó kutyázás után...

Vámos Mikósnak több könyvét is olvastam már, erre a regényére a megjelenését követően a fülszöveg alapján nagyon készültem. Bevallom elfogult vagyok mert az én korosztályomról írta és kíváncsi voltam ő hogyan látta(látja) a mögöttünk lévő évtizedeket. Kicsit fejbe vágott miután befejeztem, és visszagondoltam az olvasottakra - mert elég gyorsan "kivégeztem". Voltak pontok amelyek találkoztak és voltak amelyek nálam eléggé máshogyan történtek - hiszen kivédhetetlen volt az összehasonlítás. Kicsit irigykedve olvastam a "8-akat", mert számomra nem adatott ilyen baráti kör. (Talán azért tartok ott ahol tartok és ami még rosszabb, hogy ez befolyásolja a következő a gyermekem nemzedékének a helyzetét is.) Felkavart és tovább gondolásra, értékelésre késztettek az olvasottak. Viszont azt megértettem, miért is tudunk mi olyan jól és sarkosan véleményt nyilvánítani. Az biztos több ponton ráismertem, hogy igen Magyarországon vagyunk, ahol ügyeskedés esetleg kisebb nagyobb simlisség nélkül felkopik az ember álla. Mindenesetre ajánlom elolvasásra saját korosztályom és gyermekeink részére, hogy kicsit megértsenek bennünket és mérsékeltebb kritikával fogadják tetteinket. Sok dolgot meg kellett a mi nemzedékünknek tanulni munka és család mellett és az un. békés évtizedek hétköznapi csatáit is meg kellett vívnunk. Köszönöm az írónak, hogy megírta ezt a regényt, mikorra - ahogy ő írta - "megértünk a halálra" - hiszen legjobb esetben is az utolsó harmadot(negyedet) tapossuk....