Hóra várva

Az igazi életre várva - ez lehetne az alcíme a tehetséges német szerző újabb kisregényének, amely nem kis feltűnést keltett hazájában, s amelynek középpontjában egy "kisvárosi Don Juan"-nak is nevezhető férfialak áll. A regény a nagy német romantikus író, Chamisso: Peter Schlemihl különös története című híres művéből vett mottóval indul, egy ördögi kérés idézésével: "Alázattal arra kérném gróf urat, mutassa meg az árnyékát..." - és nem véletlen e frappáns kezdet. A Hóra várva cselekményét egyes szám első személyben elbeszélő főhősének, Helmut Krügernek, a negyvenhez közeledő középiskolai tanárnak és hobby-pop-zenésznek szintén "nincsen árnyéka" - amint az a mottónak is a lényege -, nincsen személyisége, noha nem adta azt el, mint XVIII. századi irodalmi elődje. Csupán mindig a könnyebb ellenállást választja, ami végül szinte törvényszerűen vezet a "hóra, havazásra" való várakozáshoz, az átmeneti, esetleg végső magányhoz, ahhoz, hogy az eddigi sikeres hódításairól ismert férfit most első ízben elhagyja egy nő, az az asszony, akivel, amint utólag és későn rádöbben, egy életre össze tudta volna kötni a sorsát. - Hogyan éljen hát élete második felében? Ezen töpreng a holtpontra jutott egykori nőcsábász, sorsának válaszútjához érve.