Egy költészet horizontja - Írások Fodor Andrásról

Fodor András 1929-ben született Kaposmérőn, Kossuth-díjas költő, fordító, esszéíró és szerkesztő. Írói munkássága sok szálon kötődik szülőföldjéhez, Somogy megyéhez, diákkora városához, Kaposvárhoz. 1997-ben tragikus hirtelenséggel hunyt el Fonyódon. Költői pályája Lator László, Kormos István, Simon István, Nagy László nemzedékével együtt, az Illyés-i hagyományok folytatásának a jegyében indult, de hamarosan kialakult egyéni hangja: a konkrétság és a fogalmiság, a tárgyszerűség és az elvontság, a képszerűség és a gondolatiság egyensúlyának megteremtésére törekedett. Tüskés Tibor, aki az elmúlt években a század magyar irodalmának számos képviselőjéről, Illyésről, Pilinszkyről, Rónay Györgyről, Nagy Lászlóról írt pályarajzot, 1959-ben találkozott először személyesen Fodor Andrással, és a Fordul az ég (1965) megjelenése óta foglalkozott rendszeresen tanulmányok, kritikák, esszék formájában Fodor András írói munkásságával. Most összegyűjtötte és kötetbe rendezte mindannak a javát, amit korábban Fodor Andrásról írt. Ily módon a kötetben a szerző mintegy számot ad saját Fodor András-képéről, és a személyes kapcsolat történetén túl szól arról az útról, amelynek során Fodor András lírája a környezethez, a természethez, a tájhoz tapadó hangtól eljutott az egyéni, szintézisteremtő művek írásáig.