Az emberiség görbe fája - Esszékötet

Tornai József esszéi, naplójegyzetei különös, keserű illúziótlanságot tükröznek, kemény szomorúságot. A legkiemelkedőbb értéke e korszaknak a Szabó Lőrinc és Vörösmarty filozófiai költészetéről szóló tanulmány (Az emberiség görbe fája), de az Istengond újabb megjelenései a Taóhoz kapcsolódó eszmefuttatásaiban ugyancsak megrendítő mélységekhez vezetnek. Mégsem a triviális kultúrpesszimizmus trónol e fölött a kemény, keserű illúziótlanság fölött. Tornai Józsefnél a gondolkodás, a felismerés szenvedélye az ész és a lelkierő örömét sugározza. S talán csakugyan egyetlen fegyverünk és vértünk a mindenség és az istenek közönye ellen, hogy minden változatában ráismerünk és néven nevezzük - és túléljük.