Egzisztencia és valóság

A szerző Sartre filozófiai munkásságát elemzi, s különösen A Lét és a Semmi c. műve alapján a szabadság és determináltság problémakörét vizsgálja. Az első, az immanens kritika érdekében elemzően vitatkozó rész során a szerző Sartre elemzéseiből és nézeteiből indul ki, és részben éppen Sartre módszereit alkalmazza annak érdekében, hogy a sartre-i koncepció ellentmondásosságát kimutassa. A szerző elsősorban az egyén izolált jellegének állítását és az indeterminista elméletet bírálja, úgy, hogy ebből kiindulva fejti ki saját nézetét a szabadságról és az emberi determináltságról. A második rész A Lét és a Semmit értékeli módszertanilag és elméletileg, és foglalkozik a sartre-i egzisztencializmus felbomlásának kezdeteivel. A harmadik részben a szerző a sartre-i determinizmus kapcsán végigtekint a francia filozófus fejlődési útján. Ennek kapcsán megállaapítja, hogy a kései Sartre-t már nem lehet egzisztencialistának tekinteni. Tordai Zádor kimutatja, hogy Sartre elemzéseinek következetes végigvitele az egzisztencializmussal ellentétes konklúziókra vezet. Ez lehetőséget nyújt arra is, hogy a sartre-i koncepció belső problémáit feltárja. A szerző érvelése azért meggyőző, mert elemzéseiben az egész sartre-i életműre támaszkodik.