A német újfilm

Az európai újhullámok hatvanas évekbeli lecsengése után a következő mozgalom jellegű filmes formáció az úgynevezett "német újfilm " volt. A korabeli magyar szakirodalomban gyakran német újhullámnak is nevezett irányzat a hetvenes évek közepén szerzett nemzetközi hírnevet, s olyan alkotók fémjelzik, mint Rainer Werner Fassbinder, Wim Wenders, Werner Herzog, Volker Schlöndorff vagy Margarethe von Trotta. Thomas Elsaesser nagyszabású könyve, kiterjedt háttéranyagra támaszkodva azt vizsgálja, milyen történeti, politikai és gazdasági körülmények tették lehetővé a második világháború után Nyugat-Németországban az irányzat megszületését, majd milyen tényezők formálták annak alakulását. A könyv - minthogy a mozgalom előtörténetének alapos vizsgálatát is tartalmazza - lényegében a második világháborútól a nyolcvanas évek közepéig terjedő időszak átfogó (nyugat)német filmtörténeteként is felfogható. A könyv az 1989-es első megjelenése után tizenöt évvel is az irányzat egyik legfontosabb és legkimerítőbb feldolgozásának számít.