Vadon nőtt gyöngyvirág - Emlékezés két könyvben

"A szerző, aki legkedvesebb virága nevét tűzte címül könyve fölé, mint az újonnan épült ház tetejére a bokrétát szokták szülőföldjén, Tamási Áron édesöccse. Ezt nem annyira a nagyobb piacosság kedvéért említem mindjárt az elején, inkább csak útbaigazításul (...) De a név és a vér szerinti rokonságon túlmenően a szó szerinti rokonság, az egyazon szavak hasonló észjárásra valló egymáshoz illesztése is indokolja a nagy íróra való hivatkozást. Mégse gondoljon senki valami halovány utánzengőre, aki nagynevű bátyja árnyékában s annak morzsáiból élne. (...) A Múzsa vett neki egy négyszáz oldalas füzetet s azt mondta: - Na, Gáspár, ebbe írja le, amire emlékszik s amit fontosnak tart. Gáspár bácsi megszemlélte az irkát, mint az olyan földet, amelyről még nem tudja, hány véka férő, fölmérte tekintetével, talán még föl is fohászkodott abban a reményben, hogy; hátha ezzel a munkával az ő neve is valamennyi időre fennmaradna (...) Aztán vetni kezdte betűit a valóságnak megfelelően, gondosan vigyázva arra, hogy ahol a bátyja eljárt, még egyszer be ne vesse." (Részletek Kányádi Sándor előszavából) A Vadon nőtt gyöngyvirág több mint két évtized után lát újra napvilágot.