Növénytan

,,Kerítések, falak, utak mentén, föld- és kőhányásokon stb. igen közönséges dudva. Ha akár szárát, akár levelét szakítjuk le, sárgás-vöröses nedv folyik ki belőle ,,vérét hullatja"."Aki csak kicsit is ismeri a növényeket, bizonyára ráismert a fenti részletből a vérehulló fecskefűre. E növény csupán egy azok közül, melyek alapos megismerését nyújtja Szterényi Hugó 114 évvel korábban írt tankönyve. Érdeklődéssel vettem kezembe a lenyűgözően szép és hiteles növényábrázolásokkal illusztrált munkát. Biológiatanárként többirányú kíváncsiság fogja el az embert, ha régi tankönyvet foghat kézbe. Milyen, régen ismert, ugyanakkor számomra új információt rejt a könyv? Vajon hogyan fűzi a szavakat magyarázó gondolatokká a szerző? Hogyan formálja az ismeretekkel az olvasó gondolatmenetét? Mit tanulhatok tőle, mint tankönyvíró tanártól, ki a megőrzött könyv lapjairól, vagy akár a monitor képernyőjéről még mindig tudást közvetít? Milyen lehetett mineralógusként (ásvány- és közettanászként) az, aki a növényekről ilyen sokat tudott. Könyvének bevezetőjéből sugárzik az ismeretek átadásának igénye. A szerző szavaival élve, ,,nem sablonos leírás" a cél, sokkal inkább a ,,növények életének érdekes mozzanataira" való figyelemfelhívás. A 21. század virtuális világában, ahol egy gombnyomásra képek garmadáját tölthetjük le a világhálóról egy-egy növény nevét beütve, elavultnak tűnhet az a szemlélet, mely szerint, élőben is meg kell mutatni a tanulóknak a virágokat. Szterényi Hugó, úgy állítja sorba a könyvében a növényeket, hogy azok virágzása, megfigyelési lehetősége adott legyen a diák és tanár számára a tanév aktuális időszakában. Az sem közömbös, hogy hol. A tankönyv monitort és megfelelő kapacitású szoftvert nem igénylő lapjai mellett az iskolai kertekben is. A könyv a vadonélő növényeink mellett foglalkozik a haszonnövényeinkkel is, melyekről számos tudománytörténeti érdekességet is megtudhatunk. Az élelmiszerként hasznosított növények esetében gasztronómiai továbbképzésben is részesül az olvasó. Jártasságot szerezhet a natura boltok polcain ,,feléledő" termények felhasználásában. A pohánka kása mellett, azt is megtudhatja, hogy hogyan és kik főzték a mamaligát a Kárpát-medencében. A kender esetében világosan fogalmaz. ,,a hasis-evés és szívás" következményeivel kapcsolatban. A növényismereti fejezetet követően szinte észrevétlenül vezeti át a megszerzett tudással a növényszervezettan (morfológia), illetve az életjelenségek (fiziológia) területére az olvasót. Meg kell említeni, hogy a könyv tartalma ma is helytálló és korszerű. Tanárként és hivatásos természetbúvárként nem feledkezik meg arról, hogy az állatok által okozott gubacsokról is szakszerűen szóljon. Nem kell egy másik könyvet keresni, ahhoz, hogy megtudjuk, mi az a sajátos megjelenésű szövetburjánzás a vadrózsa friss hajtásain. Sokszor kesergünk azon, hogy eltávolodtunk a természettől, megszűnt az ismeretségünk, mely a ,,jó kapcsolat" alapja, mely számunkra legalább annyira fontos, mint az élőlények számára. A biológia ismeretanyagának megsokszorozódása szükségszerűen oda vezetett, hogy a klasszikus természetismeret háttérbe szorult a közoktatásban. Ahhoz, hogy visszataláljunk a bennünket még mindig körülvevő élőlényekhez kiváló kalauz lehet Szterényi Hugó újra közkinccsé váló könyve, melyet minden természet iránt érdeklődő diáknak életkortól függetlenül meleg szívvel tudok ajánlani.
(Dr. Szinetár Csaba zoológus, tanár)