A három Mája

Egyik legkitűnőbb elbeszélőnk, az kétségtelen. Diadalmasan vetekszik elsőrangú idegen írókkal, mert tudása, előadó képessége, hangja, módja, modora egyéni és lebilincselő. A történetet, melyet elmond, teletűzdeli pompás megfigyeléseivel gazdagon. Fejezetei ragyognak színben, formában, fordulatok bőségében.Nem kell neki sok szó, sok beszéd: az olvasó elé varázsolja az élet mindenféle alakjait játszi könnyedséggel; a mester biztos kezével húzza meg figurái körvonalait, belerak egy kevés színt, néhány mondatot hallat ajkukon és - már nem figurák, hanem élő emberek. És ez a tudás mérőfoka.Amit elmond, az megtörténik és megtörténhetik mindennap százszor körülöttünk, de ahogyan ő rámutat, a történetnek új értelme, új értéke lesz. Nagyszerűen lát és frappáns módon közli a látottakat. Előadása meglepő és lebilincsel.Hangja kedves és megkapó. Szépen, finoman, fölényesen és fegyelmezetten mondja el történeteit, mindazt, amit lát, hall és tapasztal. Lefoglalja az olvasót teljesen és meghódítja magáénak és fogva tartja utolsó sora utolsó szaváig. A mai világban tehát áldásos jóbarát, ki a legkedvesebben felejteti el a küzdő emberrel a gondokat órák hosszat. Nagy érték ez, melyet nem lehet eléggé megbecsülni.Lelki finomsága, nobilitása kisugárzik műveiből, meghódítja magának az olvasót. Választékos, szeretetreméltó, bőségében oly fölényes derűnek, mely kedves melegséggel árad műveiből. Aki most találkozik vele először: jó érzékkel bíró olvasó, már utánanyúl a következő kötetének.Mert érdekessége nem fölvett, szándékos, kierőszakolt része írói értékeinek, hanem természet adta egyik jellemző alapvonása az egész embernek.