A magyar szó regénye

Sokat írtak már a magyar nyelvről, a magyar szavakról. Sőt, ezelőtt jó pár évvel ugyanezzel a címmel jelent meg egy érdekes kis könyve Gombos Lászlónak. A különbség az, hogy könyvünk elsősorban a magyar szavak életével, szókincsünk kialakulásával foglalkozik: amint a cím is jelzi, könnyed, olvasható, érdekes, regényes formában.
Olyasféle csoda a nyelv, mint a televízió: a világnak a szavakká bontott képe pillanatok alatt áll össze agyunkban általa: élethűen, színesen. Aki több nyelvet tud: több csatornás készüléken fogadhatja magába a világot. Legtisztább és legélesebb mégis akkor a kép, ha anyanyelvünk hullámhosszán vesszük az adást írja a szerző az előszavában.
A nyelv képbontó és összerakó rendszerének elemei a szavak. A szavak szinte egyidősek az emberrel, egyidősek a nemzetekkel. Szókincsünk, nyelvünk eredetéről romantikus, regényes elképzelések éltek századokon át. Régebben magánosnak, testvértelennek vélték anyanyelvünket, majd a Biblia nyelvével, a zsidóval rokonították. Később más nagy múltú ázsiai nyelvekkel. Pedig nincs szükség regényes elképzelésekre: szókincsünk több évezredes története a tudomány világánál önmagában is kész regény. Hol izgalmas, hol lelkesítő, helyenként mulatságos, s mindenképpen tanulságos, érdekfeszítő regény. Általa önmagunkat: nyelvünk, nemzetünk múltját, művelődésünk történetét ismerhetjük meg, szinte játékosan, szórakozva.