Hazámnak hasznos polgárja kívánok lenni - Ghyczy Kálmán élete és politikai pályája (1808-1888)

A kötet a kissé elfeledett, de a maga korában jelentős politikusnak számító Ghyczy Kálmán (1808-1888) életét és politikusi tevékenységét mutatja be. A Komárom vármegyéből induló politikus az 1843/44-es országgyűlésen a liberális ellenzék soraiba tartozott, és szakértelmének köszönhetően Kossuth őt bízta meg a két legjelentősebb 1848. évi áprilisi törvény, a felelős magyar minisztériumról és a népképviseletről szóló törvények megszövegezésével. Deák mellett az igazságügy-minisztérium államtitkára volt 1848-49-ben, de a fegyveres harcot nem támogatta. A szabadságharc leverése után hivatalt nem vállalt, ugyanakkor közjogi tekintélyként őt választották meg az 1861-es országgyűlés alsóházának elnökéül. Tartott a jogvesztő kiegyezés lehetőségétől 1867 előtt, ezért némiképp kényszerből a Balközép Párthoz csatlakozott, melynek elnöke és Tisza Kálmán mellett másik vezetője lett. A párt mérsékelt irányzatának vezetőjeként, fokozatosan meggyőződve a kiegyezés működőképességéről, ugyanakkor az egyre növekvő államadósság miatt aggódva egyre határozottabban szorgalmazta a Deák-párttal való együttműködést és a közjogi alap elfogadását. 1873-ben kivált a Balközépből, és megalakította híveivel a két nagy párt közeledését szorgalmazó Középpártot, majd a nehéz politikai és gazdasági helyzetben elvállalta a Bittó-kormányban a pénzügyi tárcát. Miniszterként egy újabb államkölcsön felvételével megmentette az országot az államcsődtől, ugyanakkor a kormány működésképtelenségével bebizonyította, hogy az egyetlen kiút a válságos politikai és gazdasági helyzetből a két nagy párt egyesülése és új kormánytöbbség létrehozása, mely 1875-ben meg is valósult. 1875 és 1879 között még házelnökként támogatta az új Tisza-kormány tevékenységét, majd visszavonult a közélettől. Ghyczy Kálmán nem volt vérbeli politikus vagy pártvezér, inkább szakértőnek, tanácskozási elnöknek és mértékadó szakpolitikusnak számított. Sokak szerint Deák mellett a másik jelentős tekintély volt 1867 után a parlamentben. Megfontoltság, lelkiismeretesség, sokszor túlságosan is aggodalmaskodó természet jellemezték, de szakértelmében, becsületességében és önzetlenségében senki sem kételkedett. A teljes életpályát, magán- és közéletet egyaránt felölelő életrajz nagymértékben Ghyczy eddig kiadatlan, terjedelmes emlékiratának, levelezésének, valamint irathagyatékának feldolgozásán alapul, ami lehetővé teszi, hogy testközelből kövessük végig személyes vívódását, véleményének alakulását az egyes kérdésekben. Az életrajz emellett számos területen érdekes adalékul szolgál a mozgalmas, rendszerváltásoktól terhelt 19. századi magyar történelem teljesebb megértéséhez is.