A szlovákok története

Időszámításunk kezdete előtt és az azóta eltelt két évezredben a Kárpát-medencében meglehetősen kivételesnek számít az olyan viszonylag békés fél évszázad, mint amelyben Közép-Európának a második világháborút követően napjainkig része volt. Sokkal inkább az egymást követő konfliktusok, háborúskodások, egész közösségeket sújtó megpróbáltatások jellemezték ezt a történeti-földrajzi régiót, ahol ráadásul - lévén, hogy Kelet és Nyugat között mindig egyfajta ütközőzóna-szerepre kényszerült - legtöbbször idegen érdek, külső hatalmak befolyása korlátozta az egymás mellett, egymással elvegyülve élve élő népek cselekvési és mozgásszabadságát.
A történetírásnak a szélárnyékos időszak nem pusztán azért kedvez, mert könnyebben hozzájutni a forrásokhoz, hanem azért is, mert a história - nem úgy, mint a múzsák, amelyek a fegyverek között elnémulnak - harcias időkben éppen hogy harsányabbá válik, és könnyebben enged az elfogultságnak. Márpedig nincs esendőbb és mulandóbb írásmű a részrehajló történeti munkánál, amely az igazságot kizárólag csak az egyik oldalon keresi.