Magyarország madártávlatból

Fölrepülök ekkor gondolatban
Túl a földön, felhők közelébe,
S mosolyogva, néz rám
a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe

Petőfi sorait választottuk útravalónak mikor képeskönyvünk lapjain bekalandozzuk hazánk tájait. s úgy pillantunk Ie rájuk ahogy a madár látja a lenti világot, Több évig gyültek a légi felvételek. míg a képzmozaikból egybeállt az ország egészének madanavlati arculata Ám ez az arc annyiféle, ahány oldalról nézzük: hol mosolygós hol komoly. hol hősi, hol idilli és merengő. S a képanyag változatossága felvetette a kérdést: milyen rendbe szedjük a legkülönfélébb témákat magábafoglaló anyagot? Osszuk fejezetekre szedjük csokorba a hegytetőkön búslakodó várromokat, a magányosan álló, környezetüktől elszigetelten, mintegy félrehúzódva büszkélkedő templomokat. kastélyokat? Látogassuk végig külön fejezetben a városokat, amelyek települési rendszere oly változatos, de alapjában mégis ugyanazt a képét mutatják az életnek: az évszázadok során védekezésül, egymás segítéséül bolyba tömörülő ember otthonait? Sorakoztássuk fel egymás mellett a külonbozö hegy- és dombvidékeket. melléjük társítva az alföldi síkság végtelenjét, hogy áttekintést adjunk tájainkról? Témák szerint rendezzük-e tehát a képanyagot. vagy hagyjuk meg a légi utazást olyannak. ahogyan a valóságban. térbeli egymásutánban villantja fel a lent elmaradó világ kaleidoszkópját?
Mindkét rendezőelvet alkalmaüuk. A kísérőszöveg az említett témákat. fejezeteket sorra vizsgálva egyetlen körképbe gyüjti az ország és népe sorsát. történelmét, A képek sora viszont a látható valóság rendje szerint igazodik. s a Dunakanyarból kiindulva, körbeutazunk Észak-Magyarországon, az Alföldön. a Dunántúlon, a Balaton-vidéken, hogy végül a főváros, Budapest fölött körözve térjünk vissza a földre.