Bolond madár - Heloise - SZAKONYI KÁROLY ÉLETMŰ 12.

"Kilencszázötvenkettő késő őszén N. megyeszékhelyi városba kerültem. Budapesti vállalatom, egy mezőgazdasági gépekkel foglalkozó cég n.-i fiókjának vezetőjét behívták tartalékos tiszti kiképzésre, őt kellett helyettesítenem. Megbízatásom kiküldetésnek minősült, ezért a fizetésem mellé napi harmincegy forintot kaptam, vagyis egyszeriben rám köszöntött a jólét. Húsz-egynéhány éves kölyök voltam, nőtlen, népes családban élő, ahol minden keresőre két eltartandó személy jutott; keresők pedig hárman voltunk, apám, legidősebb húgom meg én, valamennyien hatszáz forint körüli havi jövedelemmel. S bár anyám megpróbált jól gazdálkodni, kisebb gyerekeit kellőképpen táplálni, mégis a legkiadósabb ebéd csupán a vasárnapi volt: tört burgonya párolt veres káposztával - a húst hozzá csak elképzeltük. A parádés szervírozáshoz azonban ragaszkodtunk; damasztabroszon porcelán étkészlet, alpakkagyűrűkbe bújtatott szalvéták, nehéz villák, kések segítettek illúziót kelteni. Új munkakörülményem tehát javíthatott helyzetemen, sőt a családén is; bérem egy részét hazaadhattam, a maradékból meg a napidíjakból megéltem odalenn, N.-ben. Már hűvös, lucskos idő járta, elutazásomkor apám nekem kölcsönözte régi, magas kérgű, fekete lovaglócsizmáját, amit még a háború előtt vett, hogy vidéki, üzleti útjain sárban, hóban viselhesse." -Részlet a könyvből