...De neked csak Feri! - CIGÁNYÉRTŐL AZ ÓCEÁNIG

Egy Bessenyei Ferenc portré Valahol az Alföld közepén, ott, ahol a magyar nyelvet még ma is a legszebben beszélik, friss, tiszta forrás tört fel a föld mélyéről. Arrafelé úgy mondják, afféle cigányér. Mint a tiszta, bővizű forrás belső erőtől hajtva elindult hát ösztönösen, reménnyel telve, a veleszületett vágyát követve, az óceán felé. Körülötte, mint part a szerető szülők, testvérek, gondoskodó nevelők, sok szerető szív és sok jó pajtás. Tisztelte és csodálta az őt körülvevőket. Boldogságot jelentett és nélkülözhetetlen volt számára azok közelsége, megölelte, megsimogatta a szelíd terelgetőket, jólesett neki gondoskodásuk, az önzetlen szeretetük. Tőlük tanulta meg a helyes irányt és azt sohasem tévesztette el az egész élete során. Eső áztatta, szél fodrozta, gyarapodott tapasztalatokban, táplálta az őt körülvevő szeretet is: a part, ettől lassan patak és folyó lett. "Bessenyei állandóan izzásban lévő természeti jelenség. Figyelnünk kell rá, vigyáznunk kell rá, mert bár kívülről úgy látszik, mintha nem lenne szüksége arra, hogy óvják, ez csak a látszat. Mert, ha elbizonytalanodik, művészi erejét is felőrölheti a belső kétségbeesése." (Kazimír Károly)