Balkáni gerle

Sütő András Balkáni gerle című színdarabját 1998. október 2-án mutatta be Budapesten a Nemzeti Színház. Az előadás néhány szereplőjével F. Nagy Ágnes készített interjút a TAPS színészmagazin számára. Agárdi Gábor a darabról és az ősbemutatóról így vélekedett:
Az Advent a Hargitán után, mely majd tizenkét évig ment, ez a második Sütő-darab, amelyikben, nagy örömmel, játszhatok. Együtt vagyunk megint, a két öreg, Sinkovits és én. Talán nem is egészen véletlen írta meg így András ezt a darabot, akivel, természetesen, az évek során különös, mély barátság alakult ki köztünk. Tavaly, a hetvenedik születésnapjára meg is festettem a portréját.
A darabot próbálgatva, ízlelgetve, szülve is számos dolgot megbeszéltünk. Nem titok, mi is adtunk néhány ötletet ehhez a kedves, csodálatos műhöz. A történet a 80-as évek Romániájában játszódik, egy névházasság története. Vígjátékba csomagolt rettenet, amelynek elviselését sok esetben csak a humor teszi lehetségessé.
Őszintén szólva, meglepett az októberi bemutató után, mekkora örömmel, ovációval fogadta a közönség. Elsősorban a fiatalokra gondolok, akik pedig csak hírből ismerhetik az efféle történeteket, s akiktől nem számítottam ilyen nagy érdeklődésre. Nemritka az előadás végi tíz-tizenöt perces taps, akárcsak ha diszkóban lennénk. Nekünk, színészeknek ez hallatlanul jó érzés.
Agárdi Gábor a Balkáni gerlének sajátosan erdélyi tematikája kapcsán többek közt megállapította: Egy színműben teljesen mindegy, hogy mi a konfliktus oka. Maga a jelenség valódisága a lényeg.