Bitumen, Csókember és egyéb szuperhősök

– Napok óta nem láttalak, fiam! – mondta neheztelve a Vak Ember, és fehér botjával megpaskolta a Bókember fejét, akinek az üdvözléstől picike púp nőtt a frizuráján. – Mi történt veled? Szóval, már megint csajoztál? De jól látom, hogy valami nyomjasz a lelkedet? – Ne is kérdezd, cimbora! – vágott fancsali képet a nevezett. – El sem tudod képzelni, miféle kalandban volt részem. Akár hiszed, akár nem, az egyik felhőkarcoló tetején végre becserkésztem a Bombanőt. – A Bombanőt? – kérdezte a Vak Ember meglepetten. – És mit csinált ott? – Hát akkor azt hittem, hogy éppen a hátán fekve napozik – vallotta be a Bókember. – Monokiniben? – remegett meg a Vak Ember hangja. – Sőt... Hmm... A nélkül... – vallotta be a Bókember. – Remélem, nem vacakoltál vele sokat? – jött izgalomba a Vak Ember. – Szinte látom magam előtt, ahogy rászálltál, akár a méhecske az illatos virágra és... – Hát... – hümmögött a Bókember. – Ezt tettem... – Na, és meglepődött a Bombanő? – kérdezte a Vak Ember vigyorogva. – Az nem kifejezés, hogy meglepődött. De az éppen rajta munkálkodó Láthatatlan Ember még nála is sokkal jobban...