Heten a hídon

Meglepő vállalkozás: egy mai és fiatal prózaíró új regényének történelmi időpontjául az első világháború idejét választja, történetének színhelyei pedig egy garnizonkisváros - a közös hadsereg mozgósításának napjaiban - s egy eldugott falu, tanya és vasúti állomás, valahol a hegyek között, talán Felső-Magyarországon, talán a Keleti-Kárpátokban, de mindenesetre távol a frontoktól, a fegyverzajtól. A vállalkozás meglepő, de utóbb pontosnak, szükségesnek bizonyul: az írónak arra volt szüksége, hogy megtisztított történelmi távlat és szinte laboratóriumi tisztaságú-nyugalmú környezet feltételei között bizonyíthassa tételét: a háborúk embertelenné tevő szuggesztiója elől nincs menekvés.
A Heten a Hídon valamennyi alakja a háború elől menekül, erőszak, pusztítás, parancsra elkövetett emberölés elől igyekszik a maga módján - ki szerencséjében bízva, ki ravaszkodva, ki léhán, kis szívósan és komoran - félrehúzódni, de a világméretű embertelenség mindenüvé elhat, mindenkit kiforgat, végül acsargó, csak önmaga menekülésével törődő, esztelenül gyilkoló dúvaddá tesz.
A végtelen távolban dühöngő háború elpusztítja a regény katonaszereplőit is, a háború démonának esik áldozatul az a szökött katona is, aki esztendőkön át vállalja a bujkálás egyhangú szenvedését, hogy egy várt békében szerelmének és családjának élhessen.
Előző, önéletrajzi ihletésű, főleg finom lírai részleteivel megragadó regénye, Az utolsó nap után most a háborúszuggesztió szigorú írói elemzésére vállalkozott Sobor: más módon megragadóan.