Simon mesél

Vége lett a nyárnak. Késő délután érkeztem haza, és mindkét szülőm az ajtónál üdvözölt. Apu kérte, hogy várjak egy percet, mielőtt belépnék az ebédlőbe. Ők előre mentek. Jöhetsz szól ki Apu. Beléptem, és odagyökerezett a lábam. Az ebédlőasztal fölött lógott a nagy, kilenc égőjű csillárunk. Már meg is feledkeztem az ilyen csillár igazi tennivalójáról, hiszen több mint fél éve a gyertya és kormos üvegű olajlámpás vette át a világítás funkcióját. Most pedig a csillár világít. Mind a kilenc égője veti a fényt a szoba minden zugába. Mint egy kilenc fényű Hanuka lámpa, a Templom megtisztításának emléke, a szabadság ünnepe! Vége a sötétségnek. Legyen világosság!!!

Részemre ezzel fejeződött be a Holocaust.