Elit mesterlövész - Egyirányú út

"Két SEAL-osztagos haverommal ücsörgök a coronadói Dannys Barban írja Scott McEwen, a szerző az epilógusban. Bemutatnak egy alaknak. A legtökösebb gyerek, akivel valaha találkoztak, mondják róla. Ejha, gondolom magamban: nem ismerek a két ivócimborámnál keményebb fickókat; ha ők valakiről azt mondják, hogy tökös, az bizonyára úgy is van.
A srác, akinek bemutatnak hívjuk Gilnek , körülbelül harmincöt éves, százhetvenöt centi magas, és nagyjából hetven kilót nyomhat. A beszélgetés kezdetben lassan döcög Aztán megtudom, miért áll kemény gyerek hírében.
Gilt az egyik bevetés alkalmával több mint tizenöt találat érte. Miután lecsúszik még néhány kör ital, Gil megmutatja nekem a ki- és bemeneti sebeket, amelyek a lábától a nyakáig minden talpalatnyi helyet beborítanak a testén Ami különösen megfog az egészben: Gil nem is annyira a harci hegeire büszke, mint inkább arra, hogy sebesülten sem vonult vissza a harcból, egészen addig, amíg az orvoscsapat meg nem érkezett.

Ez a könyv az Amerikai Haditengerészet különleges hadműveleti alakulatainak harcosairól szól, akik ha kell, súlyos sérüléssel vagy nyomasztó túlerővel dacolva minden veszedelemmel farkasszemet néznek. Az események iráni és afganisztáni titkos bevetés, egy pilótanő kimentése a tálibok és pastuk fogságából a képzelet szülöttei, de tényleges titkos bevetéseken alapulnak.