A Nagyanyám könnyebb álmot ígért dokumentumregény a szerző Nagymamájának története. A Holocaust túlélő Meisels Erzsébet - a családban Pici - a fiának soha nem mesélt a láger borzalmairól, két unokájának azonban igen. Akárhányszor mesélni kezdett, e könyv szerzője mindig arra kérte, ,,Pici, ne csak mesélj, írd le, kérlek!" És Pici egyszercsak kezébe vette a tollat, és az emlékek elkezdtek ömleni a papírra. Így született a lágernapló, majd a hazatérés naplója. Soha, egyetlen pillanatra sem lehet kétséges, hogy a példátlan részletességgel leírt naplót nő írja, szavait örökül hagyva unokájának, aki nagymamája történetét könyvvé formálva osztja meg velünk. A Nagyanyám könnyebb álmot ígért egyfelől dokumentum, a holokauszt borzalmainak hiteles lenyomata, ám egyúttal a továbblépés, az újjászületés és a remény regénye is. A könyv képmellékletet és az eredeti napló egyes részleteinek fakszimile másolatát is tartalmazza. Részlet a Naplóból: ,,Auschwitz. Eddig minden magától íródott, most 1944 talán június ötödike, amit látok, ami itt történik, az nem lehet realitás, ez egy rémálom! Először a hosszú vagonsoron rendre, nagy csattogással nyílnak az ajtók, nagy lárma, vezényszavak, 'raus, weiter, schneller, los, los, nem rögzítette az agyam, hogy szálltunk le a vagonból, csak lent vagyok. Egy pillanatig nem tudom levenni a szemem arról, amit látok, egy vagonból kidobnak egy megmeredt csecsemőt, olyan, mint egy kaucsuk baba, egy kis meztelen test a levegőben, egy csíkos ruhás férfi elkapja. Csak rövid másodpercek voltak, tovább kell menni, de ez a kép mindég előttem van. A tömegben látom még apuka kalapját, tőle nem messze még látom Béluskát, a fején sapka, a tömeg szélén Anyuka, a szörmés kabátban, engem a két nővéremmel már terelnek a sorba, tovább, tovább, még visszanézek, anyuka a bal válla felett visszanéz, még elkapom az utolsó pillantását és megyünk tovább, ki-ki a maga végzete felé."
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
