Útszéli történetek

Homályba vesző, de lassan-lassan mégis napvilágra bontakozó, sötét titkok lengik körül Köntös-Szabó Zoltán elbeszéléseit. A mesterien megkomponált kötet sajátos hangvételű, tragikus komor múltidézés. A Rossz, a Gonosz, a megfoghatatlan Rontá uralja ezt a múltat, a szurdokban őgyelgő titokzatos és rémisztő árnyék s a rontó hatalmak szimbolikus földi megtestesítője: suszter Nikoláj kántortanító. Megnyomorított lelkű emberek sorsában, véres tragédiák emlékében idéződik fel a múlt, a szülőföld. "E föld lett az én szívemnek kősziklája és az én örökségem mindörökké" - zengi az aggastyánok dalárdája a temetőben, ahol ott nyugszanak a "téboly éjszakájának" lemészárolt áldozatai, s ott a vadorzó legyilkolta nagyapa is, a gyermekkor lidércnyomásos emlékei. Eltéphetetlen szálak kötik az írót ehhez a múlthoz, fájdalmas emlékeihez és fájdalmas emlékű hőseihez. Felejthetetlen figurák népesítik be ezt a világot, a kies pagonyokat, a kumarinillatú réteket, a megidézett múltat, ahová visszatérni, de amelytől elszakadni már soha nem lehet.