A Németh László pör

Mikor a Németh Lászlóról szóló első könyvemet, a Németh László üdvtanát írtam, az volt a célom, hogy az etikai magból, a belső és külső, a személyes és nemzeti vállalás felől kíséreljem meg átvilágítani az életművet. A kötet körül felcsapó vita azzal a jó érzéssel töltött el, hogy kihívás lehetett a továbbgondolásra, s ezzel részese a Pör föllobbantásának, amelynek gyújtózsinórja régen ég. Amit megkíséreltem ott, azt folytatom most. Ennek a munkámnak a célja is az, hogy újabb serkentő ajánlat lehessen szembenézésekre, tisztázásokra. Ezúttal néhány csomópontot emelek ki. Részben azért, mert nem kaptak még megvilágítást, részben azért, mert más mondanivalóm van róluk, mint amelyek a Németh-életmű kiváló ismerői és elemzői részéről eddig elhangzottak. Mindenekelőtt az 1920 tájékán kezdődő korválság íróját figyelem Németh Lászlóban. Próbálom felvázolni ennek az azóta is tartó európai, benne kelet-európai korválságnak a jellegét, magyar sajátosságait, hogy rámutathassak, mennyiben volt a Németh-életmű belső és külső, személyes és nemzeti okok miatt ennek maradandó, és ma már úgy tűnik fel, egyik legjellegzetesebb kifejezője. Célom, hogy rámutassak az esszé-, regény- és drámaíró megbontathatatlan egységére, műfajainak egymást kölcsönösen megteremtő-kifejlesztő egyensúlyban tartó termékeny gondolati-esztétikai infúziójára. Elemezni próbálom idearendszerének, politikai gondolkodásának, az irodalomról alkotott szemléletének, regényeinek, drámáinak legfontosabb kérdéseit.