Beszédek a magánzárkában

"Istenem! Évekig embereknek prédikáltam. Gyakran elfelejtettem, hogy van egy láthatatlan gyülekezet is a templomban: angyalok figyelik, hogyan magyarázzuk szavaidat. Most, hogy egyedül veled és a te láthatatlan szolgáiddal maradtam, elkezdhetek egy új prédikációsorozatot." - indítja beszédeit Richard Wurmbrand, zsidó származású evangélikus lelkész, aki a kommunizmus alatt tizennégy évig raboskodott romániai börtönökben. Három évet a föld mélyén, magánzárkában töltött; ebből az időszakból maradtak fenn Istent és önnön lelkét megszólító, kívülről megtanult prédikációi, amelyek a ma élő, látható gyülekezetnek is ugyanúgy üzennek.

Ezeket a különös homíliákat levetett sarukkal kell olvasni, máshogy megbotlunk bennük. Egy őrület határán táncoló szent mondhat az őrület határát súroló prédikációkat, hogy a szabadon élők is észhez térjenek. A beszédek a földi pokol legmélyebb bugyraiba vezetnek, a fojtogató csendbe, hogy ott, éppen ott nyíljon meg számunkra a menny. A magánzárkában elhangzottakat talán az angyalok is így nyugtázták: "Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer." Szabados Ádám, teológus, esszéíró