Régi pesti históriák

"A napokban kocsin utaztam, éjjel, mint a szépapám... Útszéli csárdáknál tartottunk pihenőt, mint a vásárosok, alvó falvakon hajtottunk át, mintha almát árulnánk vagy álmot, vagy szép gyermeket lopni járnánk késő estve. Néma tájakon derengett a köd, mint egy vén csősz pipájának keserű füstje.
- Hideg lesz - mondta a falusi kocsis, és ostorával a lappangó szürkeségre mutatott.
Ámde fenn az égen ragyogtak a csillagok.
Az éjszakai utas magányosságában régi utazásokra gondol, amelyeket ezért vagy amazért cselekedett, estvétől reggelig vasúton vagy kocsin, dobogó szívvel, és a gondolatok között a remény zongorázott, mint kisvárosban, a szomszéd utcában esténkint a hölgyek. Mily céltalan, hiábavaló utak voltak az életünkben! Mennyit mentünk ok nélkül! Sietve elhagytuk a kényelmes kanapét, ha az óramutató a fekete számokon előrehaladt."
(részlet: Éji út)