Megcsonkított Krisztusom

Egy megindító, megcsonkított roncs volt. Még keresztje sem volt. Hiányzott az egyik lábszára, egy egész karja, s bár a feje megvolt, elveszett az arca " Ramón Cué megcsonkított, arc nélküli Krisztusa. Egy spanyol jezsuitát megindít egy műalkotás, melyet a polgárháború időszakában csonkítottak és gyaláztak meg. Hosszasan elmélkedik a korpusz előtt. A könyv nem más, mint a szeretet által megigézett ember vallomása meggyalázott Istenéhez.

Nincs arca, mint ahogy keresztje sincs. Arc nélküli, mert mindannyiunk arca. Kereszt nélküli, mert mindannyiunk keresztje az övé. A fájdalmak mércéjével mérve kifejezhetetlen, ábrázolhatatlan. Köszönet a fordítónak és a szöveg gondozóinak, hogy az írások tengernyi sokaságában, felfedezték a csodát, mint annak idején Ramón Cué ott Sevillában, a Művészek Házában ezt a megcsonkított Krisztust, mely a mi Krisztusunk lett. (Hofher József SJ)