A hazai oktatás gazdasági jellemzői a 20-21. századfordulón - TÁRSADALOM ÉS OKTATÁS 25.

A rendszerváltás óta eltelt közel három és fél kormányciklus után képet lehet alkotni arról, hogy az oktatás a kialakult új magyar demokráciában milyen gazdasági kondíciókat tudott elémi, s hogyan értékelhetők ezek az anyagi lehetőségek nemzetközi összehasonlításban. Az oktatás átfogó gazdasági adatai - az alapfokú, vagy középfokú képzésre - viszonylag jól ismertek, ugyanakkor több oktatási alrendszerről (mint pl. az óvoda, a gyógypedagógiai ellátás, a szakképzés, és a felnőttképzés) kevés az infomnáció. Ennek elsősorban az az oka, hogy ezek nem különülnek el fínanszírozás szempontjából a közoktatástól. Pedig talán éppen ezek játszanak legjelentősebb szerepet a hátrányok kiegyenlítésében. Jelen munkában ezen az információhiányon próbálunk segíteni. A hazai oktatás - különös tekintettel a statisztikákból hiányzó, s a hátrányok kiegyenlítésében fontos szerepet játszó - alrendszereinek: az óvoda, a gyógypedagógiai képzés, az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli szakképzés, a felsőoktatás és a felnőttképzés gazdasági jellemzőit, kondícióit elemezzük, bemutatjuk ezek elmúlt évtizedbeli, a századforduló körüli tendenciáit - nemzetközi összehasonlításra is kitekintve. Célunk továbbá, hogy a tendenciák alapján, s a demográfiai folyamatok tükrében oktatáspolitikai következtetéseket fogalmazzunk meg. Elemzésünk alapvetően a költségvetési és a zárszámadási törvények adataira, a minisztériumi dokumentumokra, esetenként szakértői becslésekre s természetesen hazai és nemzetközi oktatási statisztikákra - támaszkodva mutatja be a vizsgált oktatási alrendszerek ráfordításait, forrásait, forrásszerkezetét.