Velence

Velence az Adria mocsaras lagúnáinak szigetein szinte a semmiből nőtt a középkor legnagyobb hatalmú városává. A kezdettől egészen önállósága elvesztéséig, a XVIII. század utolsó éveiig változatlanul köztársaságnak megmaradt város mindig is Európa érdekességének számított. A vakmerő tengeri kalmárok által felhalmozott töméntelen gazdagság áldásos hatással volt a művészetekre is, így az "Adria királynője" jogosan vált számos művészeti könyvnek is a témájává.
Pogány Frigyes könyve eltér a megszokott ismertetésektől. Súlypontját az építészeti, elsősorban a városépítészeti kérdések alkotják. Legelőször a város központi magját mutatja be, egyszersmind vázolva a földrajzi adottságokat és a település létrejöttét követő évszázadok olykor meglehetősen homályos történetét. A Dózse-palota, a S. Marco és az előttük elterülő díszes tér ismertetése után városnéző séták leírása következik, először a csodálatos palotákkal szegélyezett Canal Grandék, majd a lagúnákkal át- meg átszőtt város többi részén. A könyv végére érve az olvasó valamennyi fontos műemlékét, városképi együttesét megismeri, még azokat is, amelyeket a rövid ideig ottartózkodó turisták rendszerint meg sem találnak a csatornák, zsákutcák és átjáróházak szövevényében.
Ez a könyv - akárcsak a korábbi városmonográfiák - a szerző sajátos módszerével készült, tehát sokkal több szép homlokzatok, hatásos együttesek bemutatásánál, történeti vagy esztétikai szempontú elemzésénél. Pogány Frigyes mindig a város egészét mutatja meg, azt a bonyolult, nehezen definiálható várostartalmat, amely az évszázadok során egyszerre fejlődött, alakult a szigetcsoport egész területén. A város egyes részeit így mindig egyetlen organizmus tagjaiként, ennek fejlődését, mozgását tükröző egyediként vehetjük szemügyre.
Pogány Frigyes nem él már közöttünk. A Corvina Kiadó az ő emlékének is tisztelegni óhajt posztumusz műve megjelentetésével, amely méltán illeszkedik Párizsról, Rómáról, Firenzéről írt nagyszerű kötetei mellé.