Piroska és a farkas

A Csimota Kiadó igazi meglepetéssel jelentkezett a közelmúltban. Egy öt tagból álló illusztrátorcsapatot felkért arra, hogy egyenként, a saját értelmezésükben meséljék el a Piroska és a farkas történetét tizennyolc képben, szöveg nélkül. A szóban forgó illusztrátorok nevét érdemes megjegyezni, ezért felsorolom, és minden alkalmat meg fogok ragadni, hogy a továbbiakban is név szerint említsem őket. Tehát Balogh Andrea, Baranyai András, Kárpáti Tibor, Rutkai Bori, Takács Mari. Két kivétellel már bemutattuk őket a Csodaceruza oldalain.

Ha óvónő lennék, megvenném az egész sorozatot, ha rajztanár, akkor is, ha kisgyermekes szülő, szintén. A könyvecskék külön-külön is kaphatóak, amit azért fájlalok, mert a sorozat igazi szerepe és értelme így kissé érvényét veszíti. Ha valaki választ egyet ezek közül a könyvek közül, akkor annyi történik, hogy saját ízlésvilágát, képi gondolkodásmódját igazolva begyűjt egy újabb csemegét, és a gyermeket is úgymond útbaigazítja ezáltal. Ha viszont mind az ötöt megvesszük, akkor egészen különös játék részesei leszünk pillanatok alatt, különösen akkor, ha azokban a rajzokban mélyedünk el gyermekünkkel együtt, amelyek első pillantásra nem tűntek olyan érdekesnek. Komoly elvonatkoztatási gyakorlat ez, ami valószínűleg a gyermekek számára sokkal könnyebben fog menni befogadóbb és szabadabb látásmódjuknak köszönhetően.

Felsorolhatnám, hogy melyik alkotótól melyik rajz tetszik, vagy melyik nem annyira és miért, de az elemzés véget nem érő lenne, mivel annyi lehetőséget, szempontot villant fel az öt grafikus, hogy azt képtelenség röviden taglalni. Figyelemre méltó érdekesség, hogy az öt munka közül három esetben is (Baranyai András, Kárpáti Tibor és Takács Mari) a számítógép szolgált rajzeszközként, Balogh Andrea és Rutkai Bori munkáinál vegyestechnikáról beszélhetünk, de azért náluk szemmel láthatóan a papír volt a fő ihlető és nem a monitor.

Lantos P. István