A bencések civilizációs tevékenysége I. - A XII.-től a XX. századig

Az apátságok gazdasági életének helyzete, ahogy az a korai középkorra vonatkozólag ismeretes, már a XII. század előtt megváltozik. Ekkortól általános, hogy Anglia kivételével a nagy kolostori birtokok veszítenek területeikből, van úgy, hogy tekintélyes mennyiséget is. Sok egyéb közül két példa: Lobbes apátságának Hainaut területén, amely 868 és 869 között 184 villát birtokolt, a XII. század végén nincs több birtoka, mint körülbelül harminc villa Saint-Germain-des-Prés birtokai, melyeket a IX. század elején Irminon Polyptique című lajstroma jegyzett, mintegy 33 ezer hektárra rúgtak, és ez még csak a híres apátság birtokainak egy részét tette ki. 1384-ben már csak 2434 hektárja van az apátságnak, leszámítva a hűbéri kötelékektől mentes birtokokat.
Általában elmondható, hogy az apátsági javadalmakhoz tartozó területek sokkal nagyobb veszteségeket szenvedtek, mint a konventi javadalmakhoz tartozók.
Ezek a veszteségek többféle okkal magyarázhatók. Néha a politikai vagy katonai eseményekből következtek. így történt, hogy a francia apátságok a normann betörések során elvesztették normandiai birtokaikat. Ennél gyakoribb volt, hogy a kolostori birtokok apránként morzsolódtak fel azoknak a csapásoknak a nyomán, amelyeket uraik bitorlása vagy a szomszéd földesurak fosztogatásai mértek rájuk. Végül pedig tovább aprózta a kolostori földbirtokot a gazdasági természetű események nyomása, ahogy majd látni fogjuk, valamint a hűbérbirtokok hűbérbe adása vagy megalapítása. Gyakran előfordult az is, hogy az apátságnak el kellett idegenítenie földjeit: eladta őket, hogy megszabaduljon a rá nehezedő adósságoktól. Ez gyakori eset volt, kiváltképpen Itáliában.