A fülemüle

A kötetben először 1886-ban megjelent kisregénynek is tekinthető elbeszélés, A fülemüle, valamint a vele együtt szereplő novellák komor, reménytelen képet festenek egy világ természetes folyásától elmaradt, embertelenségekkel teljes kisvárosi világról. A naturalista jegyeket mutató, ?dokumentarista? szemléletmódú Petelei-próza emberábrázolásában éri el csúcsát - legtöbb novellája abba a típusba tartozik, melyet sorsballadának, sorstragédiának nevezhetünk. Arany balladáinak légköre több kispróza-írót is megihletett; Petelei sajátossága, ahogyan az írásokat átható ?szociális szemlélet? a novellát balladává színezi. Műveiben igazi típusokat teremt: zavart lelkű hősei között a csalódottak, eltévelyedetteken kívül az őrület határán egyensúlyozó, illetve az észvilágnak már hátat fordított, végleg megtébolyodottakról olvashatunk. Petelei nem közvetlenül bírálja a társadalmat, hanem a társadalom tényei közt elnyomorodott lelkeket mutatja meg rendkívüli pszichológiai tudással. Lelkesedik Mikszáthért, de nem ismeri Mikszáth írásainak csúfolódó, könnyed derűjét. A naturalizmushoz köthető biológiai determinizmusa pedig Zola legközelebbi rokonává teszi.