Európa önvédelme - avagy Magánbeszéld az egyszemélyes hazáról

[...] embervoltom és európaiságom természetes állapotnak tekintem, és nem szeretném immár semmivel sem elcserélni.
Európai - a fenntartásom és bírálatom éppen a varázsszóval kapcsolatban nőtt meg idekint. Büszkén, szívdobogva, megszégyenülten, alázatosan vállalom, amíg Ágostont (aki nem itt született) , Montaigne-t, Erazmust, a természettudományt, a matematikát (amely nem európai eredetű), a művészetet jelenti, Newton, Shakespeare-t és Bachot, a jogállamot, az emberi jogokat, az ipari-technikai forradalmat, a régi és az új felvilágosodást. De csak mélységes szégyennel vagyok európai, utálkozva és megdöbbenve, ha európai létünk másfajta hagyományára eszmélek, mondjuk az inkvizícióra, a tételes vallások évszázados türelmetlenségére, a totális államra, az etatista és nacionalista ámokfutásra, polgárháborúra és genocídiára, arra az őrületre és szenvedésre, amelyet európai eszmék és intézmények hatása idézett fel, a nyomukban keletkezett gyászra és pusztulásra, amely ijesztőbb volt a legpesszimistább bölcselők és látnokok vízióinál.