A nyolcadik stáció

Pap Károly a Nyugat novellapályázatán tűnt fel. Itt jelent meg első regénye is, A nyolcadik stáció 1928-ban. A mű és az író jobb megértéséhez érdemes idézni Móricz Zsigmond Pap Károlyról írt sorait: ,,Rám divinációszerű hatása volt. Úgy ittam, mint élő forrást, amely amint feltör, sarat, követ, dágványt robbant ki, aztán elúszik s megtisztul és partjain már gyönyörűséges rétek s virágos berkek, nagyszerű tájak s élő és tűzzel táplált emberi szörnyek látszanak." Valóban ez a gejzírszerű kitörés jellemző a műre: a tisztán csendülő egyéni dallamot még gyakran kísérik kortárs felhangok, később levetett modorosságok, de az egész regény már a kivételes tehetségű írót sejteti. A nyolcadik stáció Keresztúry Dezső szerint vallomás ,,... a művészet igazságáról, hatalmáról és kiszolgáltatottságáról, profetikus sugallatosságáról, megváltó vagy pusztító viharáról."