Moses Mendelssohn

A filozófus:

Moses Mendelssohn (Dessau, 1729. szept. 6.-Berlin, 1786. jún. 4.) német filozófus, bibliafordító, esztéta, az európai felvilágosodás egyik legnagyobb egyénisége, a német filozófiai nyelv formálója, a zsidó felvilágosodás és asszimiláció megindítója, a németországi zsidóság elnémetesítésnek legfőbb propagátora.

1742-ben Berlinbe települ át, ott házitanító, majd egy textilgyár könyvelője lesz. Mendelssohnnak a személyisége is magával ragadta kortársait. 1754-ben megismerkedik Gotthold Ephraim Lessing (1729-1781), német költő, kritikus, esztétával, akivel életre szóló barátságot köt. A német író róla mintázza Bölcs Náthán című színművének zsidó főhősét.

Moses Mendelssohn nem csupán a német, hanem a zsidó felvilágosodás, a Haszkala elindítója, az emancipáció és az asszimiláció harcosa. Prekantiánus filozófiai, bölcseleti munkásságával jelentős hatást gyakorolt kortársaira és később a német klasszicizmusra. Jelentős hatása Magyarországon is szembetűnően kimutatható a felvilágosodás kori irodalomban. Phaedon, avagy a lélek halhatatlanságáról című munkáját 1793-ban magyarra fordítják és munkáinak hatása az első magyarországi folyóiratok egyikének, az Urániának tematikájára is rányomta bélyegét.



A szerző:

Otto Zarek (Berlin,1898-1958) német író, újságíró, színházi rendező, dramaturg. Jómódú berlini polgárcsalád sarja. Tanulmányait Münchenben végezte, ahol a Kammerspiele Színház rendezője és dramaturgja lett. Később más müncheni, majd berlini színházak vezető dramaturgja. Először német történelmi drámákkal, majd lélektani regényekkel kísérletezik. Széleskörű műveltsége és jártassága a filozófiában a korban izgalmas történelmi és bölcseleti problémák felé terelik érdeklődését. 1933-ban a nácizmus hatalomra jutásával kihasználja az utoljára megnyíló, távozásra kínálkozó lehetőséget és Magyarországra emigrál. Megragadja a fogadó ország számára amúgy sem ismeretlen kultúrája, s alkotóvágyát megigéző történelme, és egymás után írja a magyarsággal foglalkozó, lebilincselő esszé-regényszerű munkáit: Kossuth Lajos, egy nép szerelme (németül 1934, magyarul 1935), A magyarok története (németül 1936, magyarul 1938). Kossuthról szóló művét többször kiadták és az emigráns magyarság kedvelt olvasmánya volt. 1936-os kiadásához Herczeg Ferenc írt előszót. Legutóbb 1955-ben Argentínában jelent meg.

1936-ban írja Moses Mendelssohn, Ein jüdisches schicksal in Deutschland. (Moses Mendelssohn, Egy zsidó sorsa Németországban) című regényét, amelyet ugyanabban az évben magyarul is kiadnak. Jelen kiadás ennek némileg lektorált, javított megjelenése.

1938-ban Londonba utazik és ott él a továbbiakban szabadúszó íróként. 1954-ben halála előtt pár évvel hazatér Berlinbe.



A lélek halhatatlanságát tárgyalja Moses Mendelssohnnak (a filozófusnak Otto Zarek tollából e kötetben olvasható lenyűgöző, olvasóközeli életrajzában részletező, esszészerű bemutatásban) egyik főműve, a Phaedon (1767).

Többek között ezt írja:

Apródonként minden erkölcsös virtusokat megérlel a társalkodás, beszéd és ösztönözés Innen vagyon, hogy e' föld minden javainak bírása, a' leg-tüzesebb gyönyörűségekkel-való élés, kevéssé gyönyörködtet bennünket, ha azokkal magánosságba kell bírnunk és élnünk, és a természet leg-felségesebb, és pompásabb tárgyai sem gyönyörködtetik a társalkodásra teremtett állatot, az embert úgy mint egy ember társának látása.



Végtére igaz képzeleteket szerez ez az okos teremtés az Istenről, és az ő tulajdonságairól magának.



Ha a lélek halandó lenne, mindennek az oka, az értelem csupán csak álom lenne mi meg olyanok lennénk, mint az állatok, melyek sorsuknak meghagyatva élelmüket keresik és elmúlnak.

(Fédon vagy a' lélek halhatatlanságáról, három beszélgetésekbe, írta német nyelven Mendelssohn Moses, magyarra fordíttatott egy hazafi [Pajor Gáspár] által. Pesten nyomatott Patzkó Ferenc betűivel, 1793.)