Őr az udvaron

Ahogyan mondani szokás, életemben két alkalommal összeütközésbe kerültem a törvénnyel. Ezt 1949-ben én kezdeményeztem, 1957-ben a törvény. Az előbbi esetben vétkességem kétségtelen, hiszen tiltott határátlépésre készültem. Az utóbbiban tulajdonképpen a törvény ütközött össze velem, és meglehetősen sokáig, 1957 februárjától egészen 1959 decemberéig tartott, amíg a Legfelsőbb Bíróság felmentő ítélet formájában revideálta egy alsóbb fokú álláspontját. A közbenső idő nem volt könnyűnek mondható, és nem tartozik életem napsugaras szakaszai közé.
Az itt következő tapasztalatok gyökerei a szombathelyi Bagolyvárig (katonai elhárítás) , az ottani ÁVH Malom utcai pincéjéig, a helyi megyei, később pedig a sátoraljaújhelyi börtönig nyúlnak. Már akkoriban kötetnyire rúgott összegezésük, ennek kéziratát azonban egy 1957-es házkutatáskor elvitték, soha nem kaptam vissza. Éppen ezért a lényeget csak töredékesen, némi összekötő szöveggel kiegészített elbeszélések formájában tudom visszaadni, melyek valamilyen csoda folytán egy literátus barátom őrizetében megmaradtak.
Akár az 1949-es múlttal ismerkedik az olvasó, akár az 1956-57-essel, őszintén remélem, hogy nem annyira a meglehetősen jelentéktelen események keltik fel majd az érdeklődését, hanem sokkal inkább az azokban szereplő emberek. Akiknek java része többnyire örömömre még él, és akik éppen ezért költött névvel szerepelnek az itt következő lapokon. Ha valaki mégis magára véle ismerni, azt természetesen tulajdonítása a véletlen művének. Vagy esetlen fejlett önismeretének.