Az én földem

Részlet a műből:

"A váciutcai korzón még nem kezdődött el az esti élet. A villanylámpák még nem égtek, sőt a nyugvó nap is besütött a Kristóf-tér környékén az egyik utcahasadékon. Ott sárga volt az aszfalt a fénytől, s aki keresztülhaladt a sugárcsomón, megcsillant, mint a lámpa körül keringő ezüstbogár. Néha egy szemüveg villant fel, máskor egy kabátgomb vagy napernyőnyél, fehér öv vagy lakkos nőitáska. A villogó emberbogarak sűrűn keringtek a világosságban és beolvadtak - továbbhaladva az árnyékos utcába, mely lassan már készülődött a közelgő sötétedésre.
A komiisziózás - ahogy a Váci-utcában a boltlátogatást nevezik - teljes virágzásban állott. A kocsiút két szélén hosszú sorban várakoztak az autók, úgyhogy az egyik járdáról alig lehetett átlátni a másikra, s a boltok előtt sietve tolakodtak a sétálók. Mintha mindenkinek életbevágóan fontos útja lett volna, melyért akár elgázolni is hajlandó volt a szembejövőt. A sürgősjáratú ember tizenöt lépést rohant, azután megállt egy kirakat előtt és elnézelődött sokáig, mintha gyökeret vert volna a lába. Mindezt együtt korzózásnak szokták nevezni."