"A világ újraépül..." - Tanulmányok a magyar irodalomról

Oleg Rosszijanov a magyar irodalomhoz fűződő s egy életre szóló barátságról a következőket írta a kötet válogatójának: "Már előre is hallom a kérdések kérdését, amelyet nincs jogom válasz nélkül hagyni miért is kezdtem én a magyar irodalommal foglalkozni? Miért is kezdtem annak idején, a frontról való visszatérésem és az egyetem elvégzése után, én, az újdonsült német szakos, akinek korábbi, első dajkája az orosz irodalom volt? Alighanem éppen azért!
A mi irodalmunk régóta nyugatias-, sőt internacionalista hajlamú volt, fogékony más kultúrák iránt. Éhesen-fogékony voltam én is. Hát hogyne vetettem volna magam bele egy újabba, különösen akkor, amikor éppen barátivá vált kapcsolatunk egy olyan nemzettel, amelyről addig édeskeveset tudtunk. Eltökéltem magam- és nem bántam meg. A lét mély emberi, morális értelmét kerestem (irodalmunk egy másik sajátossága szerint) a magyar irodalomban is. És megtaláltam. Petőfi, Ady, Kaffka Margit és József Attila, Móricz vagy Kosztolányi mind összes létünk, jelenünk élő részvevői és formálói lettek számomra."