Hull immár a fenyőtoboz

Nyirő József a novellaműfaj igazi mestere: néhány szóval meg tudja teremteni a történet hangulatát, sűrű atmoszféráját, pár ecsetvonással életre képes kelteni egy-egy emberi egyéniséget, a rövid cselekménysornak írásaiban mindig drámai kifejlete van. Az elbeszélések között gyakori a tragédiába hajló: gyilkos indulatokról, kíméletlen erőszakról, emberi kiszolgáltatottságról, fiatalon elfojtott életekről szólnak a történetek, mindazonáltal ezeket a tragédiákat valami engesztelő remény is átszövi. Epikai jellegük az erdélyi balladák sötét színekben pompázó világára utal, s a történelmi végzettel szüntelenül küzdeni kényszerülő székely nép tragikus életérzését szólaltatja meg, a székely lelket akarja megidézni és bemutatni. Írói hatásának magyarázata eredeti, erőtől duzzadó kifejezésmódjában rejlik: természetes módon használja fel a székely népnyelvet, esetenként a régies elbeszélő nyelv fordulatait. A kötetben néhány jól ismert novella mellett számos ismeretlen írás kapott helyet, olyanok is, amelyeket az író később átírt, vagy beépített egy-egy regényébe, de jó néhány olyan is, amely még soha nem került kötetbe.