Szilicium-völgy a nyírségi homokon

Így látom én... Ha valaki manapság pénzt és időt áldoz egy könyv megvásárlására illetve elolvasására, nem szabad kétségek között hagyni. Úgy tisztességes, ha előre felhívják a figyelmét, mire számítson, mit nyújt a kezében tartott kötet. Nos, bármennyire is furcsán hangzik, számomra ez a könyv leginkább a hit, az önbecsülés visszanyeréséről szól. Mondom ezt azért, mert azt a hitetlenséget, amivel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születettek, szakmát és diplomát szerzett emberek elfordultak szülőföldjüktől, magam is megtapasztaltam. Szűk egy évtizede a fővárosi egyetem öt szabolcsi végzőse közül egyedül tértem vissza Nyíregyházára, ahol a pályakezdő diplomás munkanélküliek táborába csöppentem. Maradhattam volna Budapesten, hívtak Dunántúlra, sőt: Ausztriában gyökeret eresztett évfolyamtársam is készségesen kínált munkát maga mellett, de úgy döntöttem, itt kapaszkodok meg. Azt tapasztaltam, ha valaki maga is küzd sorsa jobbra fordításáért, akkor segítők is akadnak, így léptem a véletlen vagy a sors szeszélye folytán újságírói pályára.
Ezért volt módom a megye és a megyeszékhely kitartásának gyümölcseként értékelni egy ipari park benépesítést, egy amerikai vállalat megtelepedését Nyíregyháza határában, a város és a régió felértékelődését a befektetők szemében. Azt gondolom, hogy egy folyamat kezdete ez, amelynek végén Európa hátsó udvarából főbejárat lesz Kelet-Magyarország. Ha megtisztel a könyv elolvasásával, remélem, Önben is ugyanez a vélemény szilárdul meg.