Notabene 45

Felmerült a kérdés, miért nem emigrált más írókhoz hasonlóan, ehelyett betiltott szerzőként a Hitler-rezsimben, önmagát állandó veszélynek kitéve, Németországban maradt, Erich Kästner. Kötelességének tekintette, hogy a Harmadik Birodalom borzalmait feljegyezze, s az utánajövők, az utódok figyelmeztetése érdekében megörökítse.
A Notabene 45, amelyet 1961-ben adtak ki, Erich Kästnernek ezekből a feljegyzéseiből utólag összeállított Naplója, amelyet az író maga szerkesztett kötetté, s amely izgalmas és drámaian érdekes egységben rögzíti sok részlet-tudósítás révén a Harmadik Birodalom életét, hétköznapjait az utolsó háborús évben.
Az így keletkezett skiccek/vázlatok és élettől vett jelenetek, jellemző epizódok mozaikkockákként illeszkednek össze egy többrétű, sokszínű képpé, kaleidoszkóppá. Kästner, a moralista e Napló-jával ez alkalommal inkább korának krónikásaként és korfestő írójaként vállalta magára az alkotói felelősséget, semmint az ekkor már világhírű, népszerű és mindenütt elismert best-seller-szerző könnyed-szellemes imázsát, amelyet ekkorra már többek között az Emil és a detektívek című sikerkönyvével vívott ki magának.
Erich Kästner többirányú ellenállásával, következetesen végigvitt tiltakozásával megrázkódtatás dokumentumát hozta létre, ám ugyanakkor reményét is, hoigy az elmúlt és letűnt idők együttműködői igaz demokratákká válnak, azokká válhatnak.
A Notabene 45 kevésbé vádirat, sokkal inkább figyelmeztetés egy lehetséges újabb erőszak-uralom ellen, és mindenek előtt Erich Kästner szenvedélyes felhívása az emberiségre, a humanizmusra hazája, Németország, s egész Európa romjain, 45-ből.