Agenor

A regény számos természettudományos pontatlanságot tartalmaz. Például a szerző a szürke bálna hangját a "fülsiketítő sivítás", "irtózatos sikoly" szavakkal adja vissza, noha valójában a szürke bálnák hangja mély hangfekvésű, szaggatott, viszonylag nem túl erős, kattogásszerű nesz. A regény fülszövege ezt írja: Két hét alatt körbeússza a földet. A szürke bálna normális úszási sebesége 3-10 km/óra, veszély esetén rövid távon 16-17 km/óra sebességet képes elérni. Így a szürke bálna két héten alatt maximálisan 5 700 km-t tudna megtenni. Ezzel szemben a Föld kerülete az Egyenlítőnél 40 000 kilométer. A fülszöveg a szürke bálna szívének méretét is pontatlanul adja meg: A szíve akkora, mint egy teherautó. Ezzel szemben egy kifejlett, 35 tonnás szürke bálna szíve 130 kg súlyú. A regény következő részlete erősen eltér a szürke bálnák tényleges viselkedésétől: A bálna eközben hirtelen lázas köröket kezdett írni a vízben. A roppant test keltette örvény szélén forgó haböv keringett. Nyilván ez is a zsákmányejtés része volt: az állat arra várt, hogy az áldozata pontosan a kör közepébe hulljon. Néha kint, a nyílt óceánon is így 'játszik'. A levegőbe taszítja, majd mesterséges örvénnyel a mélybe húzatja áldozatát, ahol már senki sem lehet az ellenfele. A szürke bálna sziláscet, és apró rákokkal táplálkozik, amelyeket a tengerfenék homokjából és iszapjából szűr ki. Ebből következően a szürke bálnánál nem lehet "zsákmányejtés"-ről beszélni, ha a szóban forgó "zsákmány" ember vagy más, hasonló méretű élőlény. A kardszárnyú delfineknél gyakran előfordul, hogy farkcsapással a levegőbe dobják a fókát vagy más zsákmányállatot, és akkor ragadják meg, amikor az a vízbe hullik. Szürke bálnák esetében azonban ez a magatartás ismeretlen.