Újabb erdélyi elbeszélők

Erdélyi elbeszélők címmel jelentette meg a Palatinus 2004-ben azt a terjedelmes, közel 600 könyvoldalt kitevő antológiát, melyben negyvennégy szerző kapott helyet egy (vagy pár esetben több) írással. A kötet írói Benedek Elekkel kezdődően Palotás Dezsőig valamennyien befejezett, lezárult életmű birtokosai: halottak voltak. Alkotó pályájuk a két világháború közötti években bontakozott ki s bővelkedett maradandó értékekben a novellisztika területén is. Kétségtelennek látszott: az erdélyi magyar rövid próza egészének ilyen természetű bemutatása egyetlen kötetben még a legigényesebb válogatás nyomán sem lenne célszerűen lehetséges. Így vált szükségessé a második kötet, melyben most Újabb erdélyi elbeszélők cím alatt az élő szerzők kapnak helyet számszerit harmincöten. Bizonyos, hogy ezt az összeállítást sem mondhatjuk hiánytalanul teljesnek; tudnivaló, hogy olyan antológiák, melyekből nem maradt ki valaki vagy valami, valójában nincsenek is, nem születhetnek a dolgok józan logikája folytán. Az itt olvasható írások szerzői, egymás nyomába lépő nemzedékek tagjaiként, sok mindenben különböznek egymástól, de valamennyien kötődnek (többé vagy kevésbé) az előttük járók által teremtett elbeszélő-hagyományokhoz, még akkor is, ha ez a természetes folyamatosság sok esetben viszonylagosnak látszik.