A fattyú

Egy munkásról szól ez a könyv. Átlagosnak semmiképp sem mondható munkássorsról lévén szó, hősömet kallódó embernek is nevezhetném. De nem teszem, mert nem szeretem ezt a kifejezést. nem szeretem, igaz, a kallódó embereket sem. Nemtetszésem mégis a kifejezésé inkább, mivel azt tartom, hogy akik boldogulásukért folytatott hajszájuk során elkallódtak egy-egy életlehetőség számára, azokat sem szabad számításon kívül hagynunk létük más természetű és talán nem kevésbé fontos jelentése szempontjából.
A társadalom, azaz mindannyiunk irántuk való felelősségéről nem beszélve. De azt sem mondom, hogy elnézőknek kellene lennünk irántuk. Egy mű keletkezésének azonban köztudottan oka is van.
E könyv szerzője ugyancsak elkallódott a munkássors szemszögéből nézve. Ilyenformán, minthogy életét munkásként kezdte, ez a könyv róla is szól: és ez, ha úgy tetszik, keletkezésének oka.
Mégis óva int mindenkit attól, hogy a könyv lapjain az ő életét keresse. Ami hősével történik, az sohasem történt meg vele, s jólértesültségét is úgy könyveljék el. Az itt fellépő személyeknek tehát minden esetleges egyezésük valóságos, vélt vagy föltételezett emberekkel csak puszta véletlen műve vagy a beleképzelés szándékosságáé lehet.