Az Isten háta mögött

„–"...-Á, írott disznóság, mit ér az – mondta Mácsik, aki tovább is megmaradt a társalgás központjában –, mondok én olyanokat, hogy azt nem tette papírra senki!
S elmondott valami drasztikus históriát, amely csakúgy hemzsegett az illetlen kifejezéstol, mindenki vigyorgó áhítattal figyelt rá, szinte szétpattantotta oket a vér, az egészséges, kitörésre váró hoség. De ez a nagy nyíltság Lacit összepréselte, mint valami rászakadó ház. Nem bírta el. Titkon ápolgatott bujaságát, pincében nott satnya érzékiségét szinte leperzselte ez a hoség, amely neki túl eros volt, vad és égeto. És úgy járt, mint a tökinda a napon, lekókadt. Nem élvezetet szerzett neki a soha nem hallott brutális mesék raja, hanem fájdalmat, kínt. És az fájt neki legjobban, hogy ebben a perzselo levegoben összetört és eltunt elole az eszménykép, a noi ideál. És sírni szeretett volna, hogy így tudnak beszélni a norol, az élo norol, tanárnékról és cselédekrol, meg városszerte ismert festett arcú teremtésekrol összevissza...… Mintha összezúzódott volna benne valami. Égett, fott a teste, s mintha izzó parázzsá vált volna, úgy párolgott el a norol minden, ami szépnek, ideálisnak tetszett rajta valaha...…”"