Keserű ébredés

Vér, minden csupa vér. A ruhám ujja. Megfogtam még nedves volt. Uram isten mit tettem, Nem emlékeztem semmire. Hirtelen képek villantak fel. Egy férfi, egy park. De az csak álom volt. El sem hagytam ezt a házat. De a ruha a szekrényben mégis véres volt. És minden kétséget kizáróan az enyém volt. Vér, minden csupa vér. A ruhám ujja. Megfogtam még nedves volt. Uram isten mit tettem, Nem emlékeztem semmire. Hirtelen képek villantak fel. Egy férfi, egy park. De az csak álom volt. El sem hagytam ezt a házat. De a ruha a szekrényben mégis véres volt. És minden kétséget kizáróan az enyém volt. Charlotte Cobilad vagyok, és nem gyilkos. Sok hibám van, de nem tudnék embert ölni. Egész életemben magányos voltam. Úgy jártam akár egy kísértet. Semmi más célom nem volt, mint másnap reggel felébredni. Tűrtem, hogy a szüleim semmibe vegyenek. Egész életemben menekültem valami elől. Ami megijesztett, rettegésben tartott. Talán a valódi énem volt az. Ki vagyok én? Mostanában sokszor suttogom a kérdést a sötétbe. Választ várok, de csak csend vesz körül.